Enyém s Tiéd

2010 november 12. | Szerző: jesson

Van egy álom

Van egy test.

Van egy édes érintés,

mely most nem lehet velem.

Van két szempár, mely

ha az enyémbe néz,

lelkem szálló égi tünemény.

Van egy selymes bőr,

mely bársonyosabb a selyemnél.

Van egy álom

Van egy szív

Néha enyém egy ölelés,

Néha pedig ezer még.

Létezik egy cseresznyepiros,

Puhább, lágyabb, mint a rózsaszirom,

Egy ajak mely az enyémhez ér

S úgy csókol, mint harmatot a napfény.

Van egy álom

Mely mindig a végtelenbe néz.

S csak az van ott mit e pár sor ért;

Ez mind Te vagy, s örökké enyém.

Bevezetés az elképzelésekbe

2010 november 11. | Szerző: jesson

 Nem is tudom, honnan kezdjem hiszen születésem óta tart. Mindenkinek van. Olyan dolog ez is ami ingyen van, de hasznosítani, kézzel fogható árulandó termékké létrehozni sajnos nem lehet. Valakinek minden éjjel része van benne. Természetesen az álmokra gondolok. Én minden éjjel másvilágba repülök, álmaim nagyon változatosak és élesek. Képtelen vagyok magamba tartani. Sokszor az egész napomat meghatározzák, leginkább érzelmileg. Több embert is megkérdeztem, nagyon sokan vannak akik szinte nem is emlékeznek az álmaikra. Vannak akik csak néha-néha. Én kijelenthetem majdnem minden éjjel kibújok a bőrömből és egy másik világba repülök. Szinte csak hülyeségeket álmodok teljesen érdektelen dolgok, most leírnék párat szerintem sokan megmosolyognának. De ha jobban bele gondolok nagyon sok  dolog az előző napomból jön elő. S van mikor folytatódik is. Az álmaim néha annyira valóságosak, hogy sokszor már el kell gondolkodnom rajta, hogy megtörtént e. Ezek minimális kis apróságok. Például új csengőhangot akartam este beállítani a telefonomon, de annyira álmos voltam már, hogy elaludtam. Álmomban sikerült az újítás. Délelőtt kis foszlányonként úszott be a tudatomban, s meglepődtem , hogy a régi csengőhangomon szólal meg a telefonom. Aztán kiélesedik a kép. Álmomban nem is olyan telefonom volt mint valójában. Lehet hülyeségnek hangzik, de bízom benne, hogy mással is előfordult már.

A kipusztult mező

2010 november 11. | Szerző: jesson

 A mezőt arannyal kevert lila bársony fedi,

S rajta csüng bogarak ezrei.

Édes mézet boldogan szippantják kedvükre

Kaptárban kilókban gyűjtik össze.

pillangó röppen, rigó fütty hallik

Aranyhajú kislány épp arra ugrik

S kilyukad a lepel azon a ponton.

Méhecske röppen s ijedve tekint körbe:

Hol az ő virága?ki vette el tőle?

Szomorúsága elárasztá a mezőt

S bele fullad ott, mind ki élő

Leányka otthon játszik a szállal,

S nem is tudja, hogy a mező kipusztult miatta.

Félelem

2010 november 11. | Szerző: jesson

Izzó erő, mely feltör
Nem segít ki a veszedelemből.
Sőt bele juttat ha kell
De elengedni nem mer.
Buzgó erő mely embert öl,
Ital szenvedély a holt testéből.

Ver kit lát, s a rossz szó megtalálja,
Ha kell is, ezt soha meg nem bánja.

S az üldözött:
 Talán megnyugszik…
De nem!!Mégsem!
Kételyek gyötrik buzgó fellegekben.
Sok kín és szenvedés között
Nincs hely hova beköltözzön
Üldöző mellé fogant mind,
S a kínt semmi nem érzékeli.

Ó a vad s bő szavak
Csak hazugság minduntalan.
Három árva, ki fél vagy félt,
Mint fegyvertől őz a kicsinyét.

A természetnek van vad haragja
De az ember még nyitottabb a háborúban
Ó a szegény ördög
Kit a napvilág öldököl.

Az alvilág
Ha kitárja kapuját
Nem enged el se jót,se rosszt
A martalékaiból.

“Remélem a jó elnyeri a békét,
S boldogan éli további életét. “