Izzó erő, mely feltör
Nem segít ki a veszedelemből.
Sőt bele juttat ha kell
De elengedni nem mer.
Buzgó erő mely embert öl,
Ital szenvedély a holt testéből.
Ver kit lát, s a rossz szó megtalálja,
Ha kell is, ezt soha meg nem bánja.
S az üldözött:
Talán megnyugszik…
De nem!!Mégsem!
Kételyek gyötrik buzgó fellegekben.
Sok kín és szenvedés között
Nincs hely hova beköltözzön
Üldöző mellé fogant mind,
S a kínt semmi nem érzékeli.
Ó a vad s bő szavak
Csak hazugság minduntalan.
Három árva, ki fél vagy félt,
Mint fegyvertől őz a kicsinyét.
A természetnek van vad haragja
De az ember még nyitottabb a háborúban
Ó a szegény ördög
Kit a napvilág öldököl.
Az alvilág
Ha kitárja kapuját
Nem enged el se jót,se rosszt
A martalékaiból.
“Remélem a jó elnyeri a békét,
S boldogan éli további életét. “